vonatpótlóautóbusz

- el kell mennünk egy étterembe, ami drága és kis adagokat adnak, hogy ne büfögjünk büdöset és tudjunk beszélgetni.
- oké.

- what do you want from me? évek óta nem találkoztunk, nem beszéltünk, most meg elhívtál beszélgetni ebbe az étterembe. jót beszélgettünk, de azt hiszem nem erről van szó.
- i need your help. a tévé. ami a tévében van, arról legalább tudom, hogy mi és kinek van. de nincs tévénk. az internet már nehezebb. megbeszéltük, hogy ha meglátjuk az utcán az ördögszekereket, akkor rendelünk pizzát, hogy kiröhögjük a pizzafutárt. de valójában nem tudnánk röhögni. nem olyan fajták vagyunk. mindent tudni akarunk mindenről mindig. de erre nincs elég idő, főleg ha jönnek az ördögszekerek. segítened kell. mi van azokon a helyeken, ahol van tévé? kik bicikliznek el balról jobbra? kik énekelnek mini erősítővel? mi ez az egész?

még egy számra van időnk.
a számokról akartam írni. biztos mindenki elképzeli valahogy a számokat. na nem úgy, hogy ha 22, akkor 22 darab bocicsokit képzel. bár lehet, hogy valaki igen. amire én gondolok, az elsősorban talán az idővel van úgy. annak, hogy 19:35 van valamilyen kinézete, valamilyen nem vizuális reprezentációja. nem a számjegyeknek, hanem a számhoz, az időponthoz kapcsolódó gondalatnak. az óráknak és a perceknek külön-külön is van, meg együtt is. meg persze más számoknak is, főleg a négy- vagy kevesebb jegyűeknek. mind olyan valamilyen. az öt- vagy annál több jegyűekből ahhoz már biztos túl sok van, hogy mindről egyből gondoljak valamit, de azért azokkal is működik. arra viszont már nem emlékszem, hogy így ettől az egésztől könnyebb-e.
még egy számra van időnk. négy. kérjük vegye el a pénzét!

van egy film, amiben a szereplő egyszercsak elutazik ázsiába és viszonylag sok ideig csak megy a komppal a két part között minden nap az ázsiai emberek között. jó lehet neki. olyan ez, mint a szántó-vető paraszt az automata traktorral, meg a kukás. és ezt nem csak úgy mondom.

elnézést a sok f betűs popkulturális utalásért de. nem lehetne valahogy a fleda, a flight of the conchords és a funky squaredance végének közös egyensúlyi pontjában?

legutóbb pozsonyban voltam nagyon álmos a helyi buszon. pedig nagyon kellett figyelni.

reggel többet kell felfelé biciklizni, mint délután. az emailezés vajon a munka része? a használt emaileket nem szoktam megszámolni, csak berakom mindet a megfelelő mappába. van amit el se olvasok. de már olvasatlan sms-eim is vannak. az egeret ki kéne kapcsolni, úgy takarékosabb lenne. összegeket kéne átutalni. nekem nekik. és fordítva. kéne kéne kéne. kéne csinálni egy “értelmetlen dolgokat gyűjtök csoportot”, beléphetnék postit-tel és biciklivel. néha bedugul a fülem.

nem tudom mi történt ma. és tegnap?

mindig hamarabb éneklem a dalszöveget, mint ahogy következik, néha, általában.

befelé kell menni.

a tény, hogy egy ideje egyáltalán nem használom az utazótáskám, amit előtte 4-5 évig szinte hetente.