vonatpótlóautóbusz

sündisznónak lenni például jó lehet. az ilyen állat pont jó. nem túl feltűnő, de azért megkapja a kellő tiszteletet. néha elütik az autók, olyankor szegény lapos süni. de amúgy rendben van a dolog. gondolom meg van a magához való esze, főleg az ösztönei irányítják és nem kényszerek meg vágyak. fennhangon szimatolva élvezi az életet. és valószínűleg nem gondolkodik arról, mint egyes emberek, hogy milyen jó lehet süni lenni. mondjuk valószínűleg meglepő fordulat lenne süniként ébredni. de beleszületve biztos korrekt.

gondolom egy ideig fogjuk hallani a “méghogy európai unió!” felkiáltásokat, amíg látunk olyan dolgokat, mint amiket most még látunk. dehát ez olyan, mint a lovagok meg a rekettyés. csak ott aztán máshogy lett.

a macskák az árok szélén ültek és nagyon figyeltek bele az árokba. közelebb mentünk és láttuk, hogy egy hatalmas krokodil tátja éppen a száját az árokban. visszaszaladtunk a ház felé. a krokodil kijött az árokból és megette a macskákat. bementünk az udvarra és bezártuk a kaput. féltünk. nem sokkal később a macskák a garázstetőn voltak. a krokodil a szomszéd ház felől a tetőn közelített. félelmetes krokodil volt. aztán megjelentek a krokodilbefogók és mindenki megnyugodott.

ha nem megyek sehova, nem történik velem semmi.
viszont vannak ilyen dolgok, mint a vonatpótlóautóbusz, hogy mondják nekünk, de nem vesszük észre. mittomén "az utasokat a felújítás ideje alatt vonatpótlóautóbuszok szállítják". jóhát ezt így elkönyveli az ember magában, de általában nem vesz tudomást a vonatpótlóautóbusz, mint olyan létezéséről. én is utaztam ilyen járművön, az volt az érdekessége, hogy minél jobban nem fértünk fel a vonatpótlóautóbuszra, annál jobban lett helyünk a következő vonaton, amire átszállított minket. ez a felnemférés úgy nézett ki, hogy pl a buszvezető mondta, hogy nézzünk már ki, hogy jobbra jön-e valami, mert nem lát tőlünk. baj akkor volt, amikor rosszul taktikáztunk és a több busz közül arra tuszkolódtunk fel, amelyik nem elsőként ért oda a következő vonathoz.

egy másik ilyen dolog például az "intenzívebb rendőri jelenlét". hát ez is remek dolog. például egyszer fradimeccs volt a városban és emiatt intenzívebb volt a rendőri jelenlét. ez minket annyiban érintett, hogy sokan mentünk kevesebb biciklivel az út közepén a szembejövő intenzívebben jelenlévő rendőrautónak integetvén. aztán annyit lehetett hallani, hogy megfordult a rendőrautó, legyorsulta biciklis pajtásaimat és mondott mindenféle dolgokat, hogy mit ne csináljanak, amit az előbb igen. szóval a dolgoknak vannak ilyen mellékhatásai.

emlékszem régen a hugommal csináltunk olyat, hogy volt egy csomó ilyen kis könyvünk mindenféle témában és árultuk őket. éshát vicces volt, mert a szobában történt mindezen könyvek elárusítása, szóval a vevőkör kb a szüleinkből tevődött össze. úgyhogy vagy nekik volt rossz üzleti érzékük, hogy megvásárolták a könyveket, amiket egyébként ők vettek nekünk, vagy nekünk volt jó, hogy el tudtuk adni. mindenesetre a vásár végén a könyvek visszakerültek a polcra ahonnan levettük őket. később háziszerencsekereket is csináltunk, forgott is meg minden mi szemszájnak ingere. akkor még nyilván volt szerencsekerék a tévében.

namost én ki akarom fejteni a véleményemet. a szekrénysor az egy érdekes dolog. tegyük fel, hogy szekrénysor vagyunk és állunk a nappaliban a fal mellett. szugeráljuk. én szekrénysor vagyok. egyes szám első személy. én szekrénysor vagyok. kész, mostmár képzeletben szekrénysor vagyok. az odakerülés körülményeitől most eltekintünk, lényeg hogy szekrénysor vagyok a nappaliban és jön a többi berendezési tárgy. egy kanapé. tévéasztal. jön néhány barátságos fotel dohányzóasztallal. remélem dohányozni nem fognak, az nem tesz jót nekem, mert beivódik a fába aztán jajnekem. nade mi van még itt? szőnyeg. függöny. szépen gyűlnek a dolgok. tegyük fel, hogy eltelik pár év viszonylagos eseménytelenségben. most eltekintünk attól, hogy családi események zajlottak le, meg sok egyéb. egyszercsak új lakó érkezik a szobába. a többi bútor kicsit morgolódva fogadja, kicsit összébb kell húzzák magukat, hogy beférjen. nyilván nem lesz olyan kényelmes, mint eddig volt. nekem, a szekrénysornak mindegy, mert úgyse lehet arrébbtenni vagy ilyesmi. szóval megérkezik. szokatlan bútordarab. nem is tudjuk mi az, amíg nem kerül rá egy számítógép. igen-igen, ilyet láttunk már a tévében. egy számítógép. és mostmár tudjuk, hogy új barátunk egy számítógépasztal. hát jó, nincs mit tenni, végülis elleszünk. telnek múlnak a hetek. asszem nem szeretnek mostmár. régen mindig velem szemben, a fotelben ültek és beszélgettek. csomó érdekes dologról meséltek nekem. mostmeg vagy nézik a tévét, vagy a számítógép előtt ülnek. szomorúan esz a szú. aztán egy napon érdekes dolog történik. úgy indul, mint bármilyen este, tévénézés, számítógépezés. aztán a szülők lefekszenek elég korán, a lány még marad a gépnél. sokáig ott ül, aztán egyszercsak megszólal a telefonja és kiszalad a szobából. hohóó, belelátok a monitorba! korábban nem nagyon láttam bele, de most mit látok! a lány kedvesen mosolyogva romantikusan néz rám a képernyőről. mögötte pedig ott vagyok én, a szekrénysor! mégiscsak szeretnek! észre se vettem, mikor fotóztak le. ez biztos valami ajándék. hát mindegy végülis. mostmár boldog az életem, mert tudom, hogy szeretnek. egy közös kép rólam és a lányról… el vagyok ragadtatva.
csak mondjuk akkor lenne gáz, ha szekrénysor kolléga megtudná, hogy ezt a képet a lány szétszórta az interneten "ez itt én vagyok jobbra" felkiáltással és eléggé elfelejtette megemlíteni a háttérben lapuló barátját, a szekrénysort. vagy mondjuk nem megemlíteni felejtette el, hanem tudomást se vesz róla. mert szerinte így is nagyon romantikusan sikerült pózolni. hú nagyon. mer így lehet kapni webkamerákat ócsítva, hogy hatékonyabbá tegye az ember a csetelést. és ezekkel fényképezni is lehet. de meg kéne mondani bizonyos jányoknak, hogy általában nem lehet saját magukról (egymásról) erotikusan túlfűtöttnek szánt képet készíteni, főleg nem webkamerával. mert igazából elég vicces a szekszi nézéses dolog egy szocreál szekrénysorral a háttérben (elnézést ha megbántanám a szekrénysorokat), "vagy pozolas a bejarati ajto elott cipokkel es ruhafogassal" (hp). szóval nemhiszem, de biztos úgyvan, ők tudják. meg én nem is értek hozzá, csak ez így eszembejutott. sőt az is lehet, hogy van összefüggés a fogam és a fejem fájása között.

egyszer utaztam a buszon a szomszéd városból haza és arra gondoltam, hogy így ülnek az emberek és mindenki egy irányba néz. kivéve aki nem előre néz, mert vannak hátrafelé is székek. de lényegében ugyanarra néznek, mert csak így szótlanul bámulnak bele a világba. például csinálhatnának mást is, de nemtom mit. mindenesetre olyan nyugis ez az egész buszozás néha. süt a nap is olykor. aztán volt olyan is egy korábbi alkalommal, amikor szintén a buszon utaztam hazafelé a szomszéd városból, hogy baleset történt előttünk. már sötét volt és én csak annyit láttam, hogy a buszban elöl kék fények villódzanak. de az egy dolog hogy baleset, mert ez nem meglepő arrafelé. arra gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy az emberek így az ablak felé fordultak, nyújtogatták a nyakukat és próbáltak látni valami érdekeset. engem meg nem érdekelt a baleset, de vicces volt ahogy az emberek forgatták a fejüket. de azt hiszem nem láttak semmi érdekeset, mert utána csendben voltak. ennyit a buszozásról. érdekes elnézni az embereket.

arra gondoltam, hogy így szoktam gondolni dolgokat és jó lenne leírni mielőtt elfelejtem. például tegnap éjjel voltam a teszkóban, mert szoktam oda menni időnként. és nézegettük a dvd-filmeket, mer az jó móka vagy mittomén, de szoktuk, az a lényeg. amúgy a cd-ket is jó móka nézegetni. plastik éjjel szokott dvd-t venni a teszkóban. ő szokott rá szánni pénzt. szóval néztük a dvd-ket és jött egy takarítómunkatárs felmosóizével. látszott, hogy fel akar mosni végig a polc előtt, hát hátrébb álltunk. ő meg megköszönte. mellesleg találtam ilyet hogy BarbieTM és a hattyúk tava vagymi. videókazettán kompúteranimált örömforrás. márakinek. rá volt írva, hogy szerelem varázslat, híres zene, BarbieTM, mittomén. valószínűleg ha megfelelő paraméterekkel rendelkező kislány lennék, akkor ez érdekes lenne számomra és megvenném. csak azért gondolom, mert ez a videókazetta az előkelő hatodik helyen volt a teszkó rajzfilmvideókazetta vásárlási toplistáján. és mivel ez egy dolog amit kislányoknak szántak, ezért nyilván a sok kislányok kérnek/kapnak ilyet, mert érdekli őket a dolog. szóval ha én is ilyen kislány lennék, akkor engem is érdekelne, de én nem vagyok semmilyen kislány. mondjuk ez bulsit, de azért örömmel írtam le. csak hogy fény derüljön olyan dolgokra amikről így fogalma sincs embereknek, mint ahogy én se tudtam, hogy van kompúteranimált BarbieTM rajzfilm. meg hogy milyen furcsán néz ki a TM a film leírásában a kazi hátulján. hát tiszta hülye vagyok komolyan. ennyit a teszkóról, aztán végül csak ropit meg üccsit vettünk.

arra gondoltam, hogy ez olyan, mint amikor az ember így megkérdez egy embert valamiről, mert úgy véli, hogy az az illető tájékozott, vagy legalábbis tud választ, mert tapasztalt például. és úgy teszi fel a kérdést, hogy "tegyük fel valaki…" vagy mondjuk jobban is sikerülhet álcáznia, hogy igazából ő magáról van szó. aztán hogy a kérdezett félnek ez feltűnik-e, az más kérdés. úgyhogy nemtom minek, de megpróbálom, aztán hátha. túl sokat gondolkodok.